Találkozásaim Grotowski munkásságával még az 1970-es évek közepén kezdődtek. Akkoriban még létezett a Laboratórium – Intézet, mostanában pedig a Grotowski Intézet a kapocs.
Levelek Wroclawból
Amikor megismerkedtünk, Solténszky Tibi Kohler Katiéknál lakott albérletben. Kati volt az, aki Paál Isti kérésére lefordította a Towards a Poor Theatre-t a Szegedi Egyetemi Színpad számára. Kölcsönkaptam tőle a saját példányát… Majd jöttek a személyes tapasztalatok is: még élőben láthattam az Apocalypsis cum Figurist!… A STU Workshopon 1978-ban Krakkóban Włodimierz Staniewskitől, aztán a Laboratórium–Intézetben 1979-80-ban Wroclawban Zbigniew Cynkutistól tanulhattam. Lassanként kezdtem ráérezni, milyen rugóra járnak ott a dolgok. Cynkutis hosszabb távú munkára is meghívott, de Jaruzelski tábornok ebbe már beleszólt…
Aztán sokáig csend volt: Paál Isti és Ruszt dolgoztak, és a saját munkáikban hasznosították ebbéli tudásukat. Nekem erre Székesfehérvárott nemigen volt módom. Végül jött a hír, hogy a Laboratórium társulata feloszlatta magát. Pár évre rá meg az, hogy Cynkutis is meghalt. Szomorú voltam, és vártam. Vártam, hogy valaki – nálam avatottabb – majdcsak belevág. Aztán a rendszerváltozás után: Na, majd most!… De nem.
Csak amikor újra a színházelmélettel kezdtem foglalkozni, akkor tudatosult bennem, hogy mekkora lyuk is ez az ismerethiány a magyar színházi életben. Teoretikában és gyakorlatban egyaránt. Óvatosan elővettem tehát a húszéves jegyzeteimet, amelyek javát még Wrocławban írtam… Akkoriban pedig engem már Grotowski munkásságának egy egészen más dimenziója érdekelt, mégis nagyon hálás vagyok Kékesi Kun Árpádnak, hogy a doktori iskolában „visszaterelt” az alapokhoz. És akkor újra elmentem Wrocławba.
Mindezek után talán érthető, hogy miért gondolom: nem én találtam a témát, hanem a téma talált meg engem.
