Írások, oktatói munka

Rendezői tevékenységem mellett gyakran magam dramatizáltam vagy írtam meg rendezéseim szöveganyagát, ezen kívül önálló irodalmi műveket és tanulmányokat is írtam.

Számos gyermekdarab született így. Dunaújvárosban és Székesfehérvárott is általában igen szűkös volt a költségvetésem, és épkézláb gyermekdarab akkoriban tizenöt szerep alatt nemigen volt. Ha pedig elkezdünk számolni: „Volt egyszer egy király, s annak három fia…” – az máris négy! Hát néha nem volt egyszerű. Így aztán gyakorta magamnak kellett írnom, dramatizálnom. Mikor aztán a Manóbosszantót száz előadás után is alig lehetett levenni a műsorról, rákaptam az ízére…

A Világváltó Nevenincs borítója - Fotó: Magyar Napló

A Világváltó Nevenincs borítója – Fotó: Magyar Napló

Ez vezethetett oda, hogy Világváltó Nevenincs címmel egy meseregényre is „vetemedtem.” Az Édes Anyanyelvünk szépirodalmi pályázat III. díját kapta (2005). És ez vezethetett oda is, hogy A Lovasok című felnőtt drámámmal megnyertem a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház drámapályázatát (2012).

Időközben Hoffmann Edit, majd Imreh István jóvoltából eddig tizenöt nyári tábort vezethettem Székelyföldön (1998-tól), amelyekben elméleti és főleg gyakorlati segítséget igyekeztem nyújtani az ottani gyermekeknek, fiataloknak és pedagógusoknak. Ennek kapcsán írtam kezdő amatőr rendezőknek szánt kézikönyvet is: ez a Színjátszóknak való kis káTÉka (2008), amelyet Imreh Marton István felkérésére készítettem a sepsiszentgyörgyi Kovászna Megyei Művelődési Központ részére… és dramatizáltam-rendeztem egy mesét ott is.

A doktori iskola évei alatt egy félévet tanítottam a Károli Gáspár Református Egyetem Színháztudományi szakán, MA képzési szinten (Európai drámatörténet – dramaturgia).

A fentebbi írásokat, illetve ezek részleteit publikálta még a THEATRON Színháztudományi periodika (7. évfolyam 3-4. összevont szám, 2008. Ősz-Tél; 12. évfolyam 1. szám, 2013. Tavasz és 12. évfolyam 4. szám, 2013. Tél) és a HITEL című folyóirat (XXVI. évfolyam, 7. szám, 2013. július és XXVII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember) is.

Tehát nem A Laboratórium az egyetlen és remélhetőleg nem is az utolsó publikáció: készülőben már az Utószó a Laboratóriumhoz munkacímű új tanulmány (Melpomené meghal és Gondolatkalandok) is. Elkészültéig viszont, kérem, forgassák haszonnal A Laboratóriumot!