Grotowskinak és társulatának színházi kutatásai már az 1960-as években nagy port kavartak Lengyelországban, majd az évtized második felében, eljutva a világhírig, egyre nagyobb érdeklődést és elismerést váltottak ki a művészetükkel felelősen foglalkozó és egyben mérvadó alkotók többségének körében. Mi, magyarok azonban csupán Peter Brook: Az üres tér című tanulmányából szerezhettünk akkoriban tudomást a kísérletekről, mert – akárcsak Lengyelországban – a szocialista művészetpolitika nem nézte jó szemmel a munkásságukat. Grotowski első könyvének, az 1968-ban megjelent Towards a poor theatre-nek Kohler Katalin által készített fordítása is csak indigóval gépelt példányokban, mondhatni szamizdat jelleggel jártak kézről kézre – kevesek között…

Aztán – a rendszerváltás után – a hiány lényegében hiány maradt. Mindmáig.