Jerzy Grotowski és a Laboratórium
Grotowskinak és társulatának színházi kutatásai már az 1960-as években nagy port kavartak Lengyelországban, majd az évtized második felében, eljutva a világhírig, egyre nagyobb érdeklődést és elismerést váltottak ki a művészetükkel felelősen foglalkozó és egyben mérvadó alkotók többségének körében. Mi, magyarok azonban csupán Peter Brook: Az üres tér című tanulmányából szerezhettünk akkoriban tudomást a kísérletekről, mert – akárcsak Lengyelországban – a szocialista művészetpolitika nem nézte jó szemmel a munkásságukat. Grotowski első könyvének, az 1968-ban megjelent Towards a poor theatre-nek Kohler Katalin által készített fordítása is csak indigóval gépelt példányokban, mondhatni szamizdat jelleggel jártak kézről kézre – kevesek között…
Aztán – a rendszerváltás után – a hiány lényegében hiány maradt. Mindmáig.
Grotowski életművéről
„Grotowski egyedülálló! Miért?” – kezdi Peter Brook a Towards a Poor Theatre előszavát. Ha röviden akarunk válaszoni erre: Mert Sztanyiszlavszkij és Brecht mellett a 20. századi színház egyik legnagyobb reformere volt.
A Laboratóriumról
A fiatal Grotowski és társulata által elkezdett „opolei kaland” nem csupán egyre érdekesebb és egyre sajátosabb színházi előadások megszületését hozta, hanem egy korábban ismeretlen színházi jelenség elindítója is lett.
Grotowski jelentőségéről
A színházi kutatások 1970-ben lezárultak és 1984-ben a Laboratórium is megszűnt. Felmerül a kérdés: Vajon, a történeti jelentőségén kívül, mi közünk lehet még Grotowski kutatásaihoz, adhat-e valamit mindez a mának?